KISS IRÉN

Kiss Irén Kiss Károly református lelkész, és Csécsi-Nagy Mária gyermeke. Csécsi-Nagy Imre (1804) és Simonffy Johanna unokája. (Biharugra, 1866.03.01. —Bp., 1942.02.24.): színésznő. 1891-ben lépett színpadra Debrecenben, majd 1902-ben Janovics Jenőhöz Szegedre, 1905-ben a Vígszínházhoz, 1912-ben a Nemzeti Színházhoz szerződött. Kitűnő alakító- és páratlan megfigyelőképességével főképp népi komikus alakok megformálásában remekelt. — Sz. Millerné (Schiller: Ármány és szerelem), Langó Szerafin (Csiky Gergely: A nagymama), Parasztasszony (Gogol: A revizor), Hollunderné (Molnár Ferenc: Liliom),Tóni mama (Csathó Kálmán: Az új rokon). — írod. Csathó Kálmán: A régi Nemzeti Színház (Bp., 1960). — Szi. Ignácz Rózsa: A legnagyobb öreg kisasszony (Prospero szigetén, Bp., 1960). A Nemzeti Színház elismert színésznõje volt hosszú évtizedeken át, s a Nemzeti Színház örökös tagjává is megválasztották.

Biharugrai református paplak: A mai Magyarország területén itt, Ugrán töltötte az utolsó éjszakáját Petõfi Sándor. A költõ és családja 1849. július 18-án a református paplakban szállt meg, ahol Soltész János tiszteletes fogadta be a családot. Az itt tartózkodásukat Bölöny József egy emléktáblával örökítette meg a református paplak oldalán. A református paplakon ezenkívül még egy emléktábla van, mely Kiss Irén színésznõ emlékét õrzi, aki a gyermekkorát Ugrán töltötte. Színésznõi pályáját Debrecenben kezdte, késõbb Budapesten a Vígszínházban játszott, majd 1912-tõl

Itt született a paplakban 1866. március 1-én, és itt nevelkedett Kiss Károly lelkipásztor és Csécsi Nagy Mária idősebb leánya: Kiss Irén Margit, aki Kiss Irén néven a Nemzeti Színház elismert színésznője volt hosszú évtizedeken át, s a Nemzeti Színház örökös tagjává is megválasztották. Halála után a parókia utcai homlokzatára (Petőfi Sándor emléktáblája alá) neki is emléktáblát állított az utókor. Húga Bella (Izabella Cornélia) akivel haláláig együtt élt 1868. június 27-én született. A leányok itt Ugrán töltötték a gyermekkorukat, itt nevelkedtek. A szülõkkel gyakran jártak be Debrecenbe. A családfõ 1878-ban bekövetkezett halála után az özvegy és két leánya elhagyatottan és elszegényedve élt Debrecenben.Ekkor döntött úgy Irén, hogy színésznõ lesz. Az elhatározást tett követte, s lassan az ország egyik legjobb és legismertebb színésznõje lett. Debrecenben kezdte a pályáját, s csak tizennégy évi vidéki szereplés után, 1905-ben került fel Budapestre, ahol elõször a Vígszínház, majd 1912-ben a Nemzeti Színház szerzõdtette. Óriási színésztehetségek mellett mutatta meg tehetségét, s lett a Nemzeti Színháznak örökös tagja.

Természetes humora és aranyos kedélye miatt elsõsorban a komikai szerepkörben aratott sikert. Nagy sikereket ért el Csiky Gergely „A nagymama” címû darabjában, mint Langó Szerafin, Szigligeti Ede „Liliomfi”-jában, mint Kamilla, s ugyancsak Szigligetitõl „A mamá”-ban, mint Mogoriné, Oscar Wilde „Bunbury”-jében, mint Auguszta, Molière „Tudós nõk”-jében, mint Belise, James Barrie „Vén lányok”- jában mint Patty, valamint az „Osztrigás Mici”, a „Te csak pipálj Ladányi”, az „Egy magyar nábob”, és a „Süt a nap” címû darabokban, hogy csak a legjelentõsebbeket említsem.

A Blaha Lujza emlékalbumban az alábbiakat olvashatjuk róla: „Kiss Irén már kezdõ korában is komika volt. Ismerte önmagát. Ez a tudatos szerepkör megválasztása egyenesen imponáló. Lényében van valami sajátosan vidám szatirikus vonás. Milyen kitûnõ genre-kép az õ postamesternõje a Süt a nap-ban, vagy zsémbes, de jó szívû szakácsné a Zenebohócokban. Mind-mind csupa nevettetõ alak, de mind emberi, mind igaz”. Betegsége miatt 1932-ben visszavonult. 1942. február 24-én hunyt el, Budapesten. Neve méltatlanul merült feledésbe napjainkban.