PROF. DR. CSÉCSY MAGDA

Csécsy Magda (1921 - 2007). Csécsy Imre, és Menzer Magdolna gyermeke. Csécsy Mór és Pásztor Anna unokája,  Csécsi-Nagy Imre (1804) és Simonffy Johanna dédunokája.

Édesapja, Csécsy Imre (1893-1961) társadalomkutató, publicista és politológus radikális polgári demokrataként fél évszázadon át részt vett a magyar politikai életben (amennyire engedték neki). Szülei révén és Lesznai Anna-féle rokonsága révén Csécsy Magda maga is belekerült abba a körbe, amelynek vezéralakja az akkor már évtizedek óta Amerikában élő Jászi Oszkár volt. S hiába volt protestáns mintadiák és kiváló egyetemista, a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán szerzett magyar-francia tanári végzettségével (rövid gimnáziumi tanárság után) az akkori „kultuszminisztériumba" került a legendás Keresztury Dezső miniszter kabinetfőnökének. A miniszter távozásával egy időben Csécsy Magda is távozott. Először egyéves ösztöndíjjal Franciaországba, ahol aztán élete nagy részét töltötte; erről szól gyönyörű önéletrajza (Csécsy 2005), amelyet már Magyarországra visszatelepülve írt meg. Ilyen életrajz után, amely egyszerre krónikás és történetkritikai jellegű, ugyanakkor feltárulkozó és rejtőzködő, nem könnyű nekrológot írni egy jó tudósról, rendkívül sikeres pedagógusról, aki korának egyik legszebb asszonya létére életének nagy részét egyedül és hazáján kívül élte le.

Második hazájában, Franciaországban, amelynek nagy nehezen lett állampolgára, óriási küzdelmek között jutott előre a francia állami (nagy) doktorátusig és az egyetemi professzorságig. Először egy párizsi középiskolában tanított franciát a francia tanulóknak, majd külföldieknek oktatta a francia nyelvet a legjobb szakmai keretekben: a párizsi Alliance Fran9aise-ben és a Bureau d'Enseignement de la Langue et Civilisation Francaises [BELC] keretében, végül az Institut des Professeurs de Francais ä l'Étranger nevű intézményben. Ezzel a munkásságával nagy mértékben hozzájárult (a) a francia mint idegen nyelv oktatása diszciplínájának kialakításához, (b) a franciaországi – nyelvoktatásban - alkalmazott nyelvészetnek a nemzetközi normákhoz igazodó fejlesztéséhez.

1941: 


Szépe György: Csécsy Magda
Vezér Erzsébet: Jászi és Illyés találkozása
A. Szabó Magda: Csécsy Magdáról 

KISS IRÉN


Kiss Irén Kiss Károly református lelkész, és Csécsi-Nagy Mária gyermeke. Csécsi-Nagy Imre (1804) és Simonffy Johanna unokája. (Biharugra, 1866.03.01. —Bp., 1942.02.24.): színésznő. 1891-ben lépett színpadra Debrecenben, majd 1902-ben Janovics Jenőhöz Szegedre, 1905-ben a Vígszínházhoz, 1912-ben a Nemzeti Színházhoz szerződött. Kitűnő alakító- és páratlan megfigyelőképességével főképp népi komikus alakok megformálásában remekelt. — Sz. Millerné (Schiller: Ármány és szerelem), Langó Szerafin (Csiky Gergely: A nagymama), Parasztasszony (Gogol: A revizor), Hollunderné (Molnár Ferenc: Liliom),Tóni mama (Csathó Kálmán: Az új rokon). — írod. Csathó Kálmán: A régi Nemzeti Színház (Bp., 1960). — Szi. Ignácz Rózsa: A legnagyobb öreg kisasszony (Prospero szigetén, Bp., 1960). A Nemzeti Színház elismert színésznõje volt hosszú évtizedeken át, s a Nemzeti Színház örökös tagjává is megválasztották.

Biharugrai református paplak: A mai Magyarország területén itt, Ugrán töltötte az utolsó éjszakáját Petõfi Sándor. A költõ és családja 1849. július 18-án a református paplakban szállt meg, ahol Soltész János tiszteletes fogadta be a családot. Az itt tartózkodásukat Bölöny József egy emléktáblával örökítette meg a református paplak oldalán. A református paplakon ezenkívül még egy emléktábla van, mely Kiss Irén színésznõ emlékét õrzi, aki a gyermekkorát Ugrán töltötte. Színésznõi pályáját Debrecenben kezdte, késõbb Budapesten a Vígszínházban játszott, majd 1912-tõl

Itt született a paplakban 1866. március 1-én, és itt nevelkedett Kiss Károly lelkipásztor és Csécsi Nagy Mária idősebb leánya: Kiss Irén Margit, aki Kiss Irén néven a Nemzeti Színház elismert színésznője volt hosszú évtizedeken át, s a Nemzeti Színház örökös tagjává is megválasztották. Halála után a parókia utcai homlokzatára (Petőfi Sándor emléktáblája alá) neki is emléktáblát állított az utókor. Húga Bella (Izabella Cornélia) akivel haláláig együtt élt 1868. június 27-én született. A leányok itt Ugrán töltötték a gyermekkorukat, itt nevelkedtek. A szülõkkel gyakran jártak be Debrecenbe. A családfõ 1878-ban bekövetkezett halála után az özvegy és két leánya elhagyatottan és elszegényedve élt Debrecenben.Ekkor döntött úgy Irén, hogy színésznõ lesz. Az elhatározást tett követte, s lassan az ország egyik legjobb és legismertebb színésznõje lett. Debrecenben kezdte a pályáját, s csak tizennégy évi vidéki szereplés után, 1905-ben került fel Budapestre, ahol elõször a Vígszínház, majd 1912-ben a Nemzeti Színház szerzõdtette. Óriási színésztehetségek mellett mutatta meg tehetségét, s lett a Nemzeti Színháznak örökös tagja.

Természetes humora és aranyos kedélye miatt elsõsorban a komikai szerepkörben aratott sikert. Nagy sikereket ért el Csiky Gergely „A nagymama” címû darabjában, mint Langó Szerafin, Szigligeti Ede „Liliomfi”-jában, mint Kamilla, s ugyancsak Szigligetitõl „A mamá”-ban, mint Mogoriné, Oscar Wilde „Bunbury”-jében, mint Auguszta, Molière „Tudós nõk”-jében, mint Belise, James Barrie „Vén lányok”- jában mint Patty, valamint az „Osztrigás Mici”, a „Te csak pipálj Ladányi”, az „Egy magyar nábob”, és a „Süt a nap” címû darabokban, hogy csak a legjelentõsebbeket említsem.

A Blaha Lujza emlékalbumban az alábbiakat olvashatjuk róla: „Kiss Irén már kezdõ korában is komika volt. Ismerte önmagát. Ez a tudatos szerepkör megválasztása egyenesen imponáló. Lényében van valami sajátosan vidám szatirikus vonás. Milyen kitûnõ genre-kép az õ postamesternõje a Süt a nap-ban, vagy zsémbes, de jó szívû szakácsné a Zenebohócokban. Mind-mind csupa nevettetõ alak, de mind emberi, mind igaz”. Betegsége miatt 1932-ben visszavonult. 1942. február 24-én hunyt el, Budapesten. Neve méltatlanul merült feledésbe napjainkban.

DR. CSÉCSY IMRE (CSÉCSI-NAGY)


Csécsy Imre (Budapest, 1893. október 15. – Budapest, 1961. február 6.) polgári radikális politikus, író, politikai író, műfordító, országgyűlési képviselő, a Társadalomtudományi Társaság elnöke.



Csécsy Imre (polgári radikális politikus, író, politikai író, műfordító, országgyűlési képviselő, a Társadalomtudományi Társaság elnöke; a Galilei Kör, majd Jászi Oszkár titkára, 1944-ben a Magyar Radikális Párt megszervezője és elnöke; publicista, az Uj Magyar Szemle, majd az új Huszadik Századalapító szerkesztője, a Hazánk főszerkesztője, a Századunk szerkesztője, a Szabad Egyetem társszerkesztője, a Fáklya és a Látóhatár egyik megindítója; a Phönix Életbiztosító Társaság ügyvezető igazgatója, 1893-1961. Református családból származott. Sz: Csécsy Móric (1848–1893) állami tisztviselő, Pásztor Anna. Féltestvére Csécsy András építészmérnök. F: 1919-től Menzer Magdolna (1896–1971) izraelita vallású, kikeresztelkedett keramikusművész. Leánya: Csécsy Magdolna

A budapesti Barcsay utcai gimnáziumban tanult, a Lónyay utcai Református Főgimnáziumban éretts. (1912), a nagyváradi jogakadémia hallgatója (1913–1917), majd a budapesti tudományegyetemen államtudományi doktori okl. szerzett (1918). Gimnáziumi tanulmányai idején a Galilei Kör tagja, önképző körének titkára (1913–1914). Az I. vh. alatt katona, betegsége miatt azonban csak a hátországban szolgált (1914. aug. 23.–1918), hadnagyként szerelt le (1918 ősze).
Az első világháború előtt a Nyugatban és a Huszadik Században publikált. 1913-14-ben a Galilei Kör tagja, mint galileista kapcsolódott a szabadkőműves mozgalomhoz. 1914-ben az Új Magyar Szemle szerkesztője. 1918-ban Jászi Oszkárnak, a Társadalomtudományi Társaság vezető egyéniségének és a Huszadik Század főszerkesztőjének titkára lesz a nemzetiségi minisztériumban, a külügyminisztériumban. Később a Külügyi Népbiztosságon töltött be tisztségeket. 1919-1921-ig szerkeszti a Világot, majd munkatársa, publikál az Auróra című politikai hetilapban, 1934-1939-ig szerkesztője lesz a két világháború közt a Századunk (1926-1939) c. folyóiratnak, amely valójában a századelő Huszadik Század (1900-1919) c. polgári radikális szellemiségű tudományos orgánumának folytatása.
1943-1944-ben Bajcsy-Zsilinszky Endre Szabad Szó c. lapjának munkatársa. 1944-ben megalapítja az illegális Magyar Radikális Pártot, amelynek tagjai a Polgári Demokrata Pártból váltak ki, 1945-1948-ban a párt elnöke. 1947-ben képviselővé választják. 1947-1949-ben újraindítja a Huszadik Századot. 1949-ben nyugdíjazzák, ezután haláláig fordítással foglalkozik. Csécsy polgári demokratikus szellemisége és munkássága a Nyugat, az Új Magyar Szemle, a Huszadik Század, a Világ, a Századunk, a Szabad Szó, az 1945 után újraindított Huszadik Század hasábjain bontakozott ki. 1949-től következett a kényszerű hallgatás, s ezen időszak alatt a francia felvilágosodás jeles filozófusának, Montesquieu-nek műveit fordítja.

Könyvekben megjelent írásai
Az élet felé : (elbeszélések) (1912)
A Balkán probléma. Jászi Oszkár előszavával (1912)
Világos pillanat : adatok az 1941-1943. évek történetéhez (1946)
Ha Hitler győzött volna (1947)
Megbukott-e a demokrácia? Válogatott írások. (szamizdat) H.n. é.n.
Radikalizmus és demokrácia : Csécsy Imre válogatott írásai / szerk., bev. Valuch Tibor ; utószó: Szalai Pál ; bibl. összeáll. Kerékgyártó Béla, Valuch Tibor (1988)
A törvények szelleméről / Montesquieu, Charles Louis de Secondat. Ford. Sebestyén Pállal. (Akadémiai, 1962) (Utószó Hahner Péter, Osiris, 2000)

Magyar Radikális Párt (MRP) elnöke
Még illegális körülmények között kezdte meg a Magyar Radikális Párt (MRP) szervezését (Kende Zsigmonddal, 1944. nov.), majd a párt alakuló ülésén az ideiglenes intézőbizottság elnökévé választották (1945. márc. 3.). A pártot radikális baloldali pártnak nevezte, de mint a „pártatlanok pártja” kapcsolódott be az 1945 után politikai életbe. Csécsy állította össze az MRP 12 pontos hivatalos választási programját, amelynek lényege, hogy a társadalmi fejlődés elvezet a szocializmushoz; s ezzel végül a polgárságnak is számolnia kell. Az 1945. évi választási kudarc után lemondott a Haladás c. lap főszerkesztéséről, energiáit a Huszadik Század újraindítására fordította (az első szám 1947. márc.-ban jelent meg). Aktuálpolitikai írásaiban ismét a demokráciával, „az önkény nélküli kormányzás művészetével” foglalkozott. Az 1947. évi országgyűlési választásokon pártja 1,8%-ot és hat mandátumot szerzett. Maga Csécsy, bár négy választókerületben is indult, csak pótképviselő lett (Peyer Károly mandátumáról való lemondása után lett képviselő 1947. dec. 12-én, parlamenti szűzbeszédét 1948. febr. 26-án mondta el). Beszédeiben kiemelte, hogy ő az őszintén baloldali polgári értelmiség képviselője, s hogy a fizikai munkásság és a parasztság érdekei „bizonyos értelemben” egybeesnek. Egyetértett az üzemek államosításával (rámutatott, hogy azt elsőként, még 1918-ban a polgári radikálisok fogalmazták meg), ugyanakkor javasolta az állami gazdaság, a szövetkezeti gazdaság és a magángazdaság hosszú távú együttélését. Úgy vélte, hogy a nagyüzemek államosítása után le kell állítani a további államosításokat: ezzel látványosan nőne a demokrácia bázisa. A konstruktív ellenzékiség álláspontjából a hatalom humanizálásáért szállt síkra, s jóllehet a kialakuló kommunista diktatúrával szembeni enyhe hangvétele miatt mestere, Jászi Oszkár is bírálta, mégis pártja új, kommunistabarát vezetői kizárták az MRP-ből, valamint folyóiratának, a Huszadik Századnak szüneteltetésére kényszerítették. A Szabad Népben heves sajtótámadások indultak meg ellene (1949), s csak hosszas bizonyító eljárás lefolytatása után mentesült a kitelepítési határozat alól (1950). Nyugdíját megvonták, élete végén nyelvi lektorként és kiadói szerkesztőként dolgozott. Az 1956-os forradalom és szabadságharc alatt már nem kívánt részt venni az MRP újjáalakításában, végleg visszavonult a közélettől.

Utolsó éveiben társadalomelméleti kérdésekkel, Montesquieu műveinek fordításával, ill. a Galilei Kör történetének feldolgozásával, emlékeinek összegyűjtésével foglalkozott. A kései magyar polgári radikalizmus egyik legnagyobb hatású képviselőjeként műveiben elsősorban a demokrácia eszméjét, gyakorlati megvalósításának lehetőségeit vizsgálta, amelynek – véleménye szerint – két alapvető eleme az erőszakmentesség és az emberi kisebbségi jogok feltétlen tiszteletben tartása.

MRP: egy rövid életű radikális baloldali párt volt a II. világháború utáni Magyarországon, 1945 és 1949 között. Rövid fennálása alatt két választáson is indult; 1945-ben nem sikerül bejutnia, 1947-ben azonban hat képviselőt tudott az országgyűlésbe delegálni, nagyrészt az azévben a Szociáldemokrata Pártból az MRP-be átült Peyer Károly és híveinek ismertsége illetve azok támogatói bázisa révén. A pártot 1944 novemberében, a nyilas uralom alatt kezdte el szervezni majdani első elnöke, Csécsy Imre, a Jászi Oszkár vezette (Országos) Polgári Radikális Párt mintájára, de Jászi akarata ellenére, hisz ő egy lazább szövetséget képzelt el, ami ténylegesen nem szól bele Magyarország belpolitikájába. Az MRP 1945. március 3-án tartotta alakuló ülését, elnökének Csécsyt választották, 1945 októberében pedig elindult a párt lapja, a Haladás, az akkoriban ismert és sikeres svájci Weltwoche c. lap mintájára. A lap első főszerkesztője Csécsy lett, azonban ezt a posztot a – Csécsytől idegen – agresszív, harcias, támadó stílust megütő Zsolt Béla „elragadta” és rövid idő alatt az újságot saját képére formálta. Zsolt Béla publicistaként ismertségével egyfelől használt a pártnak, másfelől azonban izgága, gyűlölködő természetével, össze-vissza vagdalkozásaival, gyakorta bántó, durva megfogalmazásaival ártott is annak.

Csécsy Imre levelezéseiből: Kelet és Nyugat határán
Bodri Ferenc: Csécsy Imre
Szalai Pál: Csécsy Imre
Litván György: Csécsy Imre
Mucsi Ferenc: Csécsy Imre emlékirataiból
Csécsy Imre: Ady és az ifjuság

VITÉZ CSÉCSI-NAGY IMRE


vitéz Csécsi Nagy Imre, (1868 - 1967) nemes Csécsi-Nagy Miklós, és nemes Likovitsi-Horváth Katalin fia, nemes Mayer Aranka férje. Huszár altábornagy.


-->
1888.08.18:   A Ludovika-Akadémiában holnap, a király születése napján, ünnepséggel esketik fel a tényleges tisztképző tanfolyam végzett növendékeit.  Ez alkalommal a tanfolyam két legjobb növendéke: Csécsi Nagy Imre huszár és Bartha Lajos gyalogsági növendék rendes szokás szerint rögtön hadnagyi rangot nyer.
1891.11.03: Csécsi Nagy Imre honvéd-huszár főhadnagy   Szegeden eljegyezte Mayer Aranka kisasszonyt, Mayer Nándor gyáros leányát.
1896: A Ludovika Akadémia tanulója lett. 1896-ban huszárfőhadnagy volt Szegeden és Szabadkai út 17. sz. alatt lakott. A 3. honvéd huszárezrednek volt hadnagya. 1911-ben Nagyváradon ugyanezen ezred őrnagya. 1914-ben az északi hadszíntéren harcol, mint huszáralezredes. 1914-ben ezredes, a 2. népfölkelő huszárezred parancsnoka. 1915-ben a 2. népfölkelő huszárezred, majd az 1. népfelkelő lovasdandár parancsnoka. 1917-ben pozsonyi katonai parancsnok. 1918-ban Nagyváradon a románok letartóztatják és két ízben is halálra ítélik. Egy évet töltött román fogságban, majd szabadulva 1920-ban Magyarország javára optál, Budapestre jön és itt tábornok, majd altábornagyi rangot ér el. A Legfelsőbb Haditörvényszéknek elnöke lett. 1924-ben nyugalomba vonult. A Vitézi Rend tagja. Több társadalmi egyesület tagja. 1930-ban nyugállományú altábornagy. Felesége Mayer Aranka volt, akitől László és Emil gyermekei származtak.
1912: Csécsi- Nagy Imrét a debreceni 2.  honvédhuszárezrednél őrnaggyá léptetik elő.
1913: a 3. osztályú tiszti katonai szolgálati jel: 1913. évi augusztus hó 18-ával: Janauschek Gyula ezredesnek, a honvédelmi minisztérium 4. osztálya vezetőjének, Bartha Lajos ezredesnek, a budapesti 1. honvéd gyalogezred parancsnokának, ilenczf'alvi Sárkány Jenő vezérkari testület béli alezredesnek, csapatszolgálatra beosztva a Miskolczi 10. honvéd gyalogezrednél és Csécsi-Nagy Imre alezredesnek, a Debreczeni 2. honvéd huszárezrednél;
1914: Csécsi- Nagy Imrét a debreceni 2.  honvédhuszárezrednél ezredessé léptetik elő.
1915: Ő császári   és apostoli   királyi Felsége 1915 évi január hó 10-én kelt legfelsőbb elhatározásával legkegyelmesebben adományozni méltóztatott: a hadi díszítményes 3.  osztályú vaskorona- rendet díjmentesen: az ellenség előtt tanúsított vitéz és eredményteljes magatartásuk elismeréséül: Csécsi Nagy Imre, 2.  honvéd huszárezredbeli ezredesnek, egy népfölkelő lovas dandár parancsnokának,
1916: Ő császári   és apostoli   királyi Felsége legkegyelmesebben adományozni méltóztatott: a hadidiszitményes Lipót-rend lovagkeresztjét díjmentesen: az ellenség előtt tanúsított vitéz és eredményteljes magatartása elismeréséül: Csécsi-Nagy Imre, 2. honvéd huszárezredbeli ezredesnek, egy népfölkelő lovasdandár parancsnokának.
1920: A kolozsvári oláh hadbíróság'   véres ítélete. A hadbíróság Csere;/ alezredest, Csécsi-Nagy ezredest.  Szunyagh alezredest.  Janovics járásbirát és   Csapó főhadnagyot    egyhangúan.     Barlha   főhadnagyot és Lukács   Ödön   nagyváradi    polgármester helyettest szótöbbséggel halálra.  Berley jegyzőt pedig egyhangúan   tizenöt évi    kényszermunkára ítélte.
1921: Magyarország Főméltóságú Kormányzója, mint a vitézek főkapitánya, az országos vitézi szék előterjesztésére az 1921.  évben a következőket méltóztatott vitézekké avatni: I.  Tiszti vitézek: vitéz Csécsi Nagy Imre ny. tábornok Budapest,

7.)   Felhasznált irodalmi források:
Arcanum Digitális Tudománytár (ADT Plus), Hungaricana (Hungarian Cultural Heritage Portal), Magyar Elektronikus Könyvtár, BillionGraves, Magyar Nemzeti Levéltár, Áldásy Antal: A Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárának címjegyzéke II. Címereslevelek 1200-1909, Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai, Családtörténeti Értesítő 1899-1901, Genealógiai Füzetek 1903-1914, Kempelen Béla: Magyar nemes családok, Kempelen Béla: A nemesség (Budapest, 1907), Kempelen Béla: Családkönyv 1. Nemes családok, polgárcsaládok (Budapest, 1940), Marcziányi György Lovag: Nemesség (Budapest, 1886), Schneider Miklós: Nemes családok története - 1. kötet (Székesfehérvár, 1937), Szentiványi Zoltán: Századunk névváltoztatásai 1800-1893. (Budapest, 1895), Magyar Családtörténeti Szemle 1935-1944, Magyar nemzetiségi zsebkönyv, második rész - Nemes családok (Budapest, 1905), Nagy Iván: Magyarország családai, Magyarország tiszti cím- és névtára 1873-1944, Magyarország történeti helységnévtára, Siebmacher's grosses und allgemeines Wappenbuch, Turul 1883-2013, Adalékok Zemplénvármegye történetéhez 1-24. (1896-1926), Hadtörténelmi Közlemények 1888-2009, Királyi Közjegyzők Közlönye 1895-1944, Magyar Egyháztörténeti Vázlatok 1989-2012, Magyar Katonai Közlöny 1908-1930, Magyar Katonai Szemle 1931-1944, Protestáns Egyházi és Iskolai Lap 1842-1919, Sárospataki Füzetek 1857-1905, Sárospataki Református Lapok 1882-1948, Történelmi Szemle 1912-2010, Hellebronth Kálmán, ifj.: Családtörténeti jegyzetek – 1914, Horvát István: Magyarország gyökeres régi nemzetségeiről (Pest, 1820), Herpay Gábor: Nemes családok Debrecenben (Debrecen, 1925), Herpay Gábor: Nemes Családok Hajdúvármegyében (Debrecen, 1926), Bilkei Gorzó Bertalan: Szatmár Vármegye nemes családjai (Nagykároly, 1910), Bilkei Gorzó Bertalan: Szatmár Vármegye nemes családjaihoz pótkötet (Nagykároly, 1912), Pálmay József: Udvarhely vármegye nemes családjai (Székely-Udvarhely, 1900), Horváth Sándor: Czímeres nemeslevelek jegyzéke (Budapest, 1909), Kővári László: Erdély nevezetesebb családai (Kolozsvár, 1854), Temesváry János: A magyar-örmény nemes családok czimerlevelei (Szamosujvár, 1896), Wertner Mór: A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig I. A-H (Temesvár, 1891), Wertner Mór: A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig II. I-Z (Temesvár, 1892), Karácsonyi János: A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig. 1. kötet (Budapest, 1900), Karácsonyi János: A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig. 2. kötet (Budapest, 1901), Karácsonyi János: A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig. 3/1. kötet (Budapest, 1901), Csoma József: A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig. 3/2. kötet: Magyar nemzetségi címerek (Budapest, 1904), Hungary Baptisms, 1734-1895, Hungary Civil Registration, 1895-1980, Hungary Funeral Notices, 1840-1990, Hungary Reformed Church Christenings, 1624-1895, Hungary, Catholic Church Records, 1636-1895

8.)   Felhasznált levéltári és anyakönyvi források:

Református egyházi levéltárak tudományos anyagai, a Magyar Országos Levéltár tudományos anyagai, FamilySearch adatbázis, Hungary Baptisms, 1734-1895, Hungary Civil Registration, 1895-1980, Hungary Funeral Notices, 1840-1990, Hungary Reformed Church Christenings, 1624-1895, Hungary, Catholic Church Records, 1636-1895, Hungary National Archives, Budapest FHL microfilms, Slovakia Census, 1869, Slovakia Church and Synagogue Books, 1592-1910,

9.) Használt családfa szerkesztő programok:
A családfa kutatást Mac OSX rendszeren végeztem, így két olyan programot választottam, ami OSX rendszeren is fut. MacFamilyTree 8, Family Tree Maker. A riportokat és összefoglalókat ezen családfa készítő programokban generáltam. Windows alatt használtam még a The Complete Genealogy Reporter, a The Complete Genealogy Builder, és a GenoPro programokat is. Mindezek mellett én javaslom a Familysearch és az Ancestry adatbáisok használatát. Az én ajánlásom a családfa szerkesztésre:MacFamilyTree 8.


http://www.syniumsoftware.com/macfamilytree
http://www.mackiev.com/ftm/
http://www.genopro.com/
https://familysearch.org/
https://www.ancestry.com/
    
-->
10,) Letölthető anyagok:
A letölthető anyagokban a GED kiterjesztésű file tartalmazza a családfát, esetünkben Nagy Márton 14 generáción át lévő leszármazási adatait az 1600-as évektől egészen 2017 évig. A GED file-t letöltve, és egy családfa készítő programba importálva megtekinthető a családfa.: CSECSINAGY_20170418.ged. Letölthető még: Csécsinagyczimer.jpg, Descendant Report of NAGY Márton.pdf, (41 oldal) Genealogy Report For Márton Nagy.pdf, (204 oldal) Descendant Chart Nagy Márton_color.pdf (16 oldal)
https://drive.google.com/open?id=0B3w5tq9IVvMNb3N2VHFFRmFDZmc
https://drive.google.com/open?id=0B3w5tq9IVvMNc19LS19IM3dsV1k
https://drive.google.com/open?id=0B3w5tq9IVvMNcld0VnRoNEVuU1E
https://drive.google.com/open?id=0B3w5tq9IVvMNQjJ5dkxWUTJpTDg
https://drive.google.com/open?id=0B3w5tq9IVvMNVjRfVTVKV1B0U3c



























DR. CSÉCSI-NAGY MIKLÓS


Csécsi Nagy Miklós, Csécsy-Nagy Miklós (Debrecen, 1840. május 6. – Makó, 1908. május 8.) bölcselettudor, református lelkész, egyházi író.


Szülei: Csécsi Nagy Imre (1804–1847) tanár és Simonffy Johanna voltak. Szülei korán meghaltak, ezért rokona, Szűcs István debreceni jogtanár nevelte. A debreceni főiskolában tanult és a teológiai évet is ott végezte; ekkor a bécsi Josephinumba vették fel és az orvosi tudományokat hallgatta, de ezektől csakhamar megvált és Pestre jött a 4. évi teológiára. Innét segédlelkésznek ment Siterbe, Bihar megyébe, ahol egy évi szolgálat után rendes lelkésznek választották meg; de állásában fiatal kora miatt nem erősíttették meg, ezért külföldi akadémiákra ment és fél évet Göttingenben, felet Zürichben töltött. Azután utazott Közép-Európában. Ekkor a szatmári egyház hívta meg lelkészeül, mely hivatalát 1863. november 8-án foglalta el, itt 1875 májusáig szolgált, ekkor makói lelkész lett. 1864. december 20-án Szatmáron megnősült. 1877-ben a kolozsvári egyetemen bölcselettudori oklevelet nyert és 12 évig békés-bánáti egyházmegyei jegyző is volt. 1877-ben utazott Angliában és a Skótföldön. Indítványára létre jött a békés-bánáti egyházmegyében a vallásos iratokat terjesztő egyesület.

Felhasznált irodalmi források:

Szinnyei József: Magyar írók élete és munkáiProtestáns egyházi és iskolai lapok – 34. évfolyam – 1891, Protestáns egyházi és iskolai lapok – 51. évfolyam – 1908, Makói küldöttség Kossuth Lajos temetésén, 

Arcanum Digitális Tudománytár (ADT Plus), Hungaricana (Hungarian Cultural Heritage Portal), Magyar Elektronikus Könyvtár, BillionGraves, Magyar Nemzeti Levéltár, Áldásy Antal: A Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárának címjegyzéke II. Címereslevelek 1200-1909, Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai, Családtörténeti Értesítő 1899-1901, Genealógiai Füzetek 1903-1914, Kempelen Béla: Magyar nemes családok, Kempelen Béla: A nemesség (Budapest, 1907), Kempelen Béla: Családkönyv 1. Nemes családok, polgárcsaládok (Budapest, 1940), Marcziányi György Lovag: Nemesség (Budapest, 1886), Schneider Miklós: Nemes családok története - 1. kötet (Székesfehérvár, 1937), Szentiványi Zoltán: Századunk névváltoztatásai 1800-1893. (Budapest, 1895), Magyar Családtörténeti Szemle 1935-1944, Magyar nemzetiségi zsebkönyv, második rész - Nemes családok (Budapest, 1905), Nagy Iván: Magyarország családai, Magyarország tiszti cím- és névtára 1873-1944, Magyarország történeti helységnévtára, Siebmacher's grosses und allgemeines Wappenbuch, Turul 1883-2013, Adalékok Zemplénvármegye történetéhez 1-24. (1896-1926), Hadtörténelmi Közlemények 1888-2009, Királyi Közjegyzők Közlönye 1895-1944, Magyar Egyháztörténeti Vázlatok 1989-2012, Magyar Katonai Közlöny 1908-1930, Magyar Katonai Szemle 1931-1944, Protestáns Egyházi és Iskolai Lap 1842-1919, Sárospataki Füzetek 1857-1905, Sárospataki Református Lapok 1882-1948, Történelmi Szemle 1912-2010, Hellebronth Kálmán, ifj.: Családtörténeti jegyzetek – 1914, Horvát István: Magyarország gyökeres régi nemzetségeiről (Pest, 1820), Herpay Gábor: Nemes családok Debrecenben (Debrecen, 1925), Herpay Gábor: Nemes Családok Hajdúvármegyében (Debrecen, 1926), Bilkei Gorzó Bertalan: Szatmár Vármegye nemes családjai (Nagykároly, 1910), Bilkei Gorzó Bertalan: Szatmár Vármegye nemes családjaihoz pótkötet (Nagykároly, 1912), Pálmay József: Udvarhely vármegye nemes családjai (Székely-Udvarhely, 1900), Horváth Sándor: Czímeres nemeslevelek jegyzéke (Budapest, 1909), Kővári László: Erdély nevezetesebb családai (Kolozsvár, 1854), Temesváry János: A magyar-örmény nemes családok czimerlevelei (Szamosujvár, 1896), Wertner Mór: A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig I. A-H (Temesvár, 1891), Wertner Mór: A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig II. I-Z (Temesvár, 1892), Karácsonyi János: A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig. 1. kötet (Budapest, 1900), Karácsonyi János: A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig. 2. kötet (Budapest, 1901), Karácsonyi János: A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig. 3/1. kötet (Budapest, 1901), Csoma József: A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig. 3/2. kötet: Magyar nemzetségi címerek (Budapest, 1904), Hungary Baptisms, 1734-1895, Hungary Civil Registration, 1895-1980, Hungary Funeral Notices, 1840-1990, Hungary Reformed Church Christenings, 1624-1895, Hungary, Catholic Church Records, 1636-1895

Felhasznált levéltári és anyakönyvi források:
Református egyházi levéltárak tudományos anyagai, a Magyar Országos Levéltár tudományos anyagai, FamilySearch adatbázis, Hungary Baptisms, 1734-1895, Hungary Civil Registration, 1895-1980, Hungary Funeral Notices, 1840-1990, Hungary Reformed Church Christenings, 1624-1895, Hungary, Catholic Church Records, 1636-1895, Hungary National Archives, Budapest FHL microfilms, Slovakia Census, 1869, Slovakia Church and Synagogue Books, 1592-1910.

Használt családfa szerkesztő programok:
A családfa kutatást Mac OSX rendszeren végeztem, így két olyan programot választottam, ami OSX rendszeren is fut. MacFamilyTree 8, Family Tree Maker. A riportokat és összefoglalókat ezen családfa készítő programokban generáltam. Windows alatt használtam még a The Complete Genealogy Reporter, a The Complete Genealogy Builder, és a GenoPro programokat is. Mindezek mellett én javaslom a Familysearch és az Ancestry adatbáisok használatát. Az én ajánlásom a családfa szerkesztésre:MacFamilyTree 8.


http://www.syniumsoftware.com/macfamilytree
http://www.mackiev.com/ftm/
http://www.genopro.com/
https://familysearch.org/
https://www.ancestry.com/
    
Letölthető anyagok:

A letölthető anyagokban a GED kiterjesztésű file tartalmazza a családfát, esetünkben Nagy Márton 14 generáción át lévő leszármazási adatait az 1600-as évektől egészen 2017 évig. A GED file-t letöltve, és egy családfa készítő programba importálva megtekinthető a családfa.: CSECSINAGY_20170418.ged. Letölthető még: Csécsinagyczimer.jpg, Descendant Report of NAGY Márton.pdf, (41 oldal) Genealogy Report For Márton Nagy.pdf, (204 oldal) Descendant Chart Nagy Márton_color.pdf (16 oldal)
https://drive.google.com/open?id=0B3w5tq9IVvMNb3N2VHFFRmFDZmc
https://drive.google.com/open?id=0B3w5tq9IVvMNc19LS19IM3dsV1k
https://drive.google.com/open?id=0B3w5tq9IVvMNcld0VnRoNEVuU1E
https://drive.google.com/open?id=0B3w5tq9IVvMNQjJ5dkxWUTJpTDg
https://drive.google.com/open?id=0B3w5tq9IVvMNVjRfVTVKV1B0U3c

PROF. DR. CSÉCSI-NAGY IMRE


Csécsi Nagy Imre, (Csécsy-Nagy Imre) nemes Csécsi-Nagy János református lelkész, és nemes Büttösi Zsuzsánna fia, nemes Simonffy Johanna férje. 


Gyermekei: Csécsy-Nagy Mária, Csécsy-Nagy Miklós, Csécsy-Nagy Mór. (Ér-keserű, 1804. november 28. – Debrecen, 1847. július 23.) református tanár, orvos, mineralógus, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Csécsi Nagy Miklós lelkész édesapja. Az Érmellék fia, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja debreceni professzorként, számos tankönyv és tanulmány szerzőjeként, különböző tudományágak magyar szaknyelvének megteremtőjeként jeleskedett. Imre professor 1842-ben Zemplén vármegyétől nyert nemesi bizonyságlevéllel igazolja nemességét Bihar vármegye előtt.

A gimnáziumot és felsőbb tudományokat a debreceni református kollégiumban végezte, majd a német nyelv tanulása érdekében egy évet Lőcsén töltött. Ezután Debrecenben a költészeti osztály köztanítója, majd az első éves diákok lektora, később senior lett. 1831-ben lemondott tanszékéről és Pestre ment orvostudományt tanulni. Innen Bécsbe ment, ahol 1837-ben orvostudorrá avatták, ezután Debrecenben az orvosi gyakorlatnak és a természettudományoknak élt. 1839-ben az ásvány-, növény- és vegytan tanára lett és az iskola számára ásványgyűjteményt rendezett; ennek érdekében sokat utazott a bányavárosokban és Svájcban. A Magyar Tudományos Akadémia 1844. december 4.-én választotta levelező tagjává. Gyászbeszédet Hanák János mondott felette a Magyar Tudományos Akadémián 1847-ben. Érkeserűben született 1804. november 28-án. Atyja hegyközszentmiklósi református lelkipásztor és érmelléki esperes volt. Tanulmányait szülőfalujában kezdte. A debreceni gimnáziumba íratták be, a felsőbb fokú tudományokat is a debreceni református kollégiumban sajátította el, majd a német nyelv tanulása érdekében egy évet Lőcsén töltött. Ezután Debrecenbe visszatérve a költészeti osztály köztanítója, majd a bölcsészhallgatók lektora lett. 1831-ben lemondott tanszékéről, és Pestre indult orvostudományt tanulni. Innen Bécsbe ment, s ott 1837-ben avatták orvostudorrá.

Az oktató

Tanulmányai befejeztével visszahívták Debrecenbe. A gyakorlati orvospályán csakhamar jó hírt szerzett magának; emellett a természettudományokat lelkesen művelvén, amikor a vegytan és a hozzá csatolt tudományok (ásvány- és növénytan) széke megürült 1839-ben, közakarattal választották professzorrá. Lelkes előadásaival a természettudományoknak nem kevés barátot szerzett; emellett a főiskola szertárát a tudomány állásához illően korszerűsítette, újra fölszerelte, ásványgyűjteményét rendezte és gazdagította, ennek érdekében sokat utazott a bányavárosokba és Svájcban. Érdemes felvázolni, hogy a reformkorban mennyire igényes és sokirányú oktatás zajlott a debreceni scholában. Az elsőéves hallgatóknak mineralógia, pedagógia, német nyelv, magyar nyelv, „tiszta matematika”, görög nyelv és ókori történelem szerepelt a tanrendjükben. A II. félévben a mineralógia helyébe a botanika, a mathesis helyébe a geometria lépett. A II. év első felének beosztása: görög és latin irodalom, „historia statuum Europae”, trigonometria, optika, fénytan, valamint kémia. A III. évbe a francia nyelv, a magyar irodalom, a kísérleti fizika, a filozófia és a hittudományok kerültek.

1838-ban jelent meg a kor tudományos színvonalán álló tankönyv, a pápai református kollégium tanárának, Tarczy Lajosnak a tollából Természettan címmel. A könyv második kötetének megjelenése, mely vegytani és mechanikai részeket tartalmaz, 1840-ben komoly sajtóvitát eredményezett a Figyelmező hasábjain. Hosszú, többrészes ismertetést és bírálatot közölt a műről Csécsi Imre. Bírálatának elején jelzi, hogy tankönyvek esetén – melyekből ifjak generációi tanulnak – különösen fontos a tudományos szempont. Egy természettudományi tankönyvben nem szerepelhet egyetlen téves adat, egyetlen helytelen értelmezés sem. Ezért igen aprólékos részletességgel veszi sorra a vegytani rész hibáit, és felszólítja a szerzőt, hogy javítsa ki őket és tegye közzé egy új kiadásban. Ami Csécsi Nagy Imre oktatói tevékenységét illeti, az ő előadásai jobbára kéziratban maradtak, azok anyagát egy később megjelent könyvből ismerjük. Célja az „ásványország” tárgyalása a világegyetemmel és a Naprendszerrel együtt. Hallgatói megtanulhatták belőle a heliocentrikus világkép logikus kialakulásának hosszú históriáját, a föld méreteit, a naprendszerbeni elhelyezkedését, mozgását stb. A reformkori új iskolakövetelmény már jobban szorgalmazta a reáltudományokat, ennek kívánt megfelelni ez a földrajzot, sőt agronómiát is magában foglaló könyv. Földünk jövője szintén foglalkoztatta, nem kizárva, hogy a föld belsejében fortyogó lávatömegek feltörése révén új szigetek, sőt földrészek keletkezhetnek, de elvileg lehetségesnek vélte a felületi vizek elpárolgását, bolygónknak a Hold sorsára jutását is. Esetleg „csak” az ember eltűnése következik be – vélte –, mert „tudjuk, miképen volt idő, ’s hosszú ezredek sorsát magába foglaló idő, mikor a földön ember nem létezett, nem létezhetett. Épen így lehet, mondjuk ki bátran, lesz idő, mellyben ember nélkül lesz a’ föld: már azért-e, mivel talán újabb forradalmak – nyomán az eddigi törvényeknek – újabb ’s nemesebb teremtményeket állítanak helyükbe, kik a’ mi kövületeinket fogják vizsgálni, mint a’ kiveszett állatokét.”

A tudományok művelője

Nem érdektelen felsorolni Csécsi Nagy Imre legfontosabb tudományos értekezéseit. Akár kortársai, ő is a nyelvújítás lázában égett, ezért nem meglepő, hogy A botanikai magyar műnyelv javításáról címmel jelentette meg akadémiai beköszöntő értekezését. Csécsi Nagy 1844-ben lett az Akadémia levelező tagja kitűnő mineralógiai könyve elismeréseként. Tanszékfoglalóját A természet ismeretének a tudományos műveltségre ható befolyásáról tartotta meg. A fénysugár polarisatiója című tanulmánya az Athenaeum folyóirat 1840. évi I. kötetében látott napvilágot. Természettudós létére etikával is foglalkozott, Tiszta erkölcstudomány című munkája három kiadást ért meg, akárcsak a minerológiát népszerűsítő Földünk s nehány nevezetesb ásvány rövid természetrajza, különös tekintettel a felsőbb polgári s középiskolák szükségeire. Kéziratban maradtak az általa tanított tudományok tankönyvei és egy monográfia a „villanydelejességről”, melyből halálakor két ív már ki volt nyomtatva, de korai, 1847. július 23-án bekövetkezett elhunyta miatt a villamossággal kapcsolatos ismeretek összefoglalását nem tudta befejezni. A reformkor egyik meghatározó tanáregyéniségeként és kutatójaként vett részt az oktatási rendszer és a tudományos tevékenység korszerűsítésében. A kollégiumi tankönyvek általában a mérsékelt ortodoxia szellemét sugallták, Csécsi Nagy Imre műveiben viszont már kimutatható a század derekán Európa-szerte elterjedt racionalista irányzat hatása. A debreceni kollégium önálló füvészkertet kapott; a nagy előd, Hatvani István szelleme már nemcsak legendákban létezett. A létesítmény megvalósításának és Hatvani szellemiségének letéteményesei a matézist oktató Kerekes Ferenc, valamint Csécsi Nagy Imre professzorok voltak. Debrecen ősi kollégiumát az alig 43 éves Csécsi professzor elhunytával váratlan veszteség érte. Hiszen nemcsak az 1823-tól működő bölcsészeti tanszék tanáraként, hanem a diákok orvosaként is jeleskedett ott nyolc éven keresztül. A tiszántúli Alma Mater mindig számon tartotta egykori híres diákjait, így a reál tanszék betöltésekor akadémikusnál nem adta alább. A Magyar Tudós Társaságba tíz debreceni levelező vagy rendes tagot választottak be a reformkorban. Így történt ez Csécsi Nagy Imre utódja, Török József orvosdoktor kinevezésekor is. A sors szeszélyeként éppen akkor hagyta el Tóth Lajos debreceni nyomdáját Csécsi professzor utolsó munkája, amikor Török József doktori disszertációja megjelent. Akadémiai Értesítő 1847Hetilap 1847.

Munkái

A botanikai magyar műnyelv javításáról. Debreczen, 1824. (Akadémiai beköszöntő értekezés. 2. kiadás. 1834. U. ott.) Dissertatio inaug. de fontium medicatorum principio efficaci. Vindobonae, 1837 A természet ismeretének a tudományos műveltségre ható befolyásáról. U. ott, 1839. (Tanszékfoglaló.) Tiszta erkölcstudomány. U. ott. 1842. (Ism. Prot. Egyh. és Isk. Lap. 2. kiadás 1844. 3. kiadás 1854. U. ott.) Földünk s nehány nevezetesb ásvány rövid természetrajza, különös tekintettel a felsőbb polgári s középiskolák szükségeire. U. ott, 1842. (2. kiadás, Kecskemét. 1843. 3. kiadás. Debreczen, 1861. Ism. Prot. Egyh. és Isk. Lap.) Értekezés a dunamelléki helv. hitvallást követő egyházkerületbeni superintendens választás és egyházigazgatás tárgyában, figyelemmel Fáy András negyed-mutatójára. Kecskemét, 1843. Kéziratban maradtak az általa tanított tudományok tankönyvei és egy monográfia a villanydelejességről, melyből halálakor két ív már ki volt nyomtatva. Természettudományi cikkei a Figyelmezőben (1839–40), Athenaeumban (1840. Értekezés a fénysugarak polarizatiójáról) és a Hetilapban (1845) jelentek meg.

Felhasznált irodalmi források:

Arcanum Digitális Tudománytár (ADT Plus), Hungaricana (Hungarian Cultural Heritage Portal), Magyar Elektronikus Könyvtár, BillionGraves, Magyar Nemzeti Levéltár, Áldásy Antal: A Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárának címjegyzéke II. Címereslevelek 1200-1909, Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai, Családtörténeti Értesítő 1899-1901, Genealógiai Füzetek 1903-1914, Kempelen Béla: Magyar nemes családok, Kempelen Béla: A nemesség (Budapest, 1907), Kempelen Béla: Családkönyv 1. Nemes családok, polgárcsaládok (Budapest, 1940), Marcziányi György Lovag: Nemesség (Budapest, 1886), Schneider Miklós: Nemes családok története - 1. kötet (Székesfehérvár, 1937), Szentiványi Zoltán: Századunk névváltoztatásai 1800-1893. (Budapest, 1895), Magyar Családtörténeti Szemle 1935-1944, Magyar nemzetiségi zsebkönyv, második rész - Nemes családok (Budapest, 1905), Nagy Iván: Magyarország családai, Magyarország tiszti cím- és névtára 1873-1944, Magyarország történeti helységnévtára, Siebmacher's grosses und allgemeines Wappenbuch, Turul 1883-2013, Adalékok Zemplénvármegye történetéhez 1-24. (1896-1926), Hadtörténelmi Közlemények 1888-2009, Királyi Közjegyzők Közlönye 1895-1944, Magyar Egyháztörténeti Vázlatok 1989-2012, Magyar Katonai Közlöny 1908-1930, Magyar Katonai Szemle 1931-1944, Protestáns Egyházi és Iskolai Lap 1842-1919, Sárospataki Füzetek 1857-1905, Sárospataki Református Lapok 1882-1948, Történelmi Szemle 1912-2010, Hellebronth Kálmán, ifj.: Családtörténeti jegyzetek – 1914, Horvát István: Magyarország gyökeres régi nemzetségeiről (Pest, 1820), Herpay Gábor: Nemes családok Debrecenben (Debrecen, 1925), Herpay Gábor: Nemes Családok Hajdúvármegyében (Debrecen, 1926), Bilkei Gorzó Bertalan: Szatmár Vármegye nemes családjai (Nagykároly, 1910), Bilkei Gorzó Bertalan: Szatmár Vármegye nemes családjaihoz pótkötet (Nagykároly, 1912), Pálmay József: Udvarhely vármegye nemes családjai (Székely-Udvarhely, 1900), Horváth Sándor: Czímeres nemeslevelek jegyzéke (Budapest, 1909), Kővári László: Erdély nevezetesebb családai (Kolozsvár, 1854), Temesváry János: A magyar-örmény nemes családok czimerlevelei (Szamosujvár, 1896), Wertner Mór: A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig I. A-H (Temesvár, 1891), Wertner Mór: A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig II. I-Z (Temesvár, 1892), Karácsonyi János: A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig. 1. kötet (Budapest, 1900), Karácsonyi János: A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig. 2. kötet (Budapest, 1901), Karácsonyi János: A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig. 3/1. kötet (Budapest, 1901), Csoma József: A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig. 3/2. kötet: Magyar nemzetségi címerek (Budapest, 1904), Hungary Baptisms, 1734-1895, Hungary Civil Registration, 1895-1980, Hungary Funeral Notices, 1840-1990, Hungary Reformed Church Christenings, 1624-1895, Hungary, Catholic Church Records, 1636-1895

Felhasznált levéltári és anyakönyvi források:
Református egyházi levéltárak tudományos anyagai, a Magyar Országos Levéltár tudományos anyagai, FamilySearch adatbázis, Hungary Baptisms, 1734-1895, Hungary Civil Registration, 1895-1980, Hungary Funeral Notices, 1840-1990, Hungary Reformed Church Christenings, 1624-1895, Hungary, Catholic Church Records, 1636-1895, Hungary National Archives, Budapest FHL microfilms, Slovakia Census, 1869, Slovakia Church and Synagogue Books, 1592-1910.

Letölthető leszármazási riportok:
Individual Report for Imre Csécsi-Nagy (csécsy).pdf, Ancestors of Imre Csécsi-Nagy (csécsy).pdf, Descendants of CSÉCSI-NAGY, Imre (csécsy).pdf,  Imre Csécsi-Nagy_1840.pdf


 https://drive.google.com/open?id=0B3w5tq9IVvMNSUdZY3Y1YWFHeU0
 https://drive.google.com/open?id=0B3w5tq9IVvMNNzVuazA4QXEydTQ
 https://drive.google.com/open?id=0B3w5tq9IVvMNX3ZDcjhBc0V3OU0
https://drive.google.com/open?id=0B3w5tq9IVvMNV1U4SjVBZ0w2Rnc

 
Használt családfa szerkesztő programok:

A családfa kutatást Mac OSX rendszeren végeztem, így két olyan programot választottam, ami OSX rendszeren is fut. MacFamilyTree 8, Family Tree Maker. A riportokat és összefoglalókat ezen családfa készítő programokban generáltam. Windows alatt használtam még a The Complete Genealogy Reporter, a The Complete Genealogy Builder, és a GenoPro programokat is. Mindezek mellett én javaslom a Familysearch és az Ancestry adatbáisok használatát. Az én ajánlásom a családfa szerkesztésre:MacFamilyTree 8.


http://www.syniumsoftware.com/macfamilytree
http://www.mackiev.com/ftm/
http://www.genopro.com/
https://familysearch.org/
https://www.ancestry.com/
    
Letölthető anyagok:

A letölthető anyagokban a GED kiterjesztésű file tartalmazza a családfát, esetünkben Nagy Márton 14 generáción át lévő leszármazási adatait az 1600-as évektől egészen 2017 évig. A GED file-t letöltve, és egy családfa készítő programba importálva megtekinthető a családfa.: CSECSINAGY_20170418.ged. Letölthető még: Csécsinagyczimer.jpg, Descendant Report of NAGY Márton.pdf, (41 oldal) Genealogy Report For Márton Nagy.pdf, (204 oldal) Descendant Chart Nagy Márton_color.pdf (16 oldal)
https://drive.google.com/open?id=0B3w5tq9IVvMNb3N2VHFFRmFDZmc
https://drive.google.com/open?id=0B3w5tq9IVvMNc19LS19IM3dsV1k
https://drive.google.com/open?id=0B3w5tq9IVvMNcld0VnRoNEVuU1E
https://drive.google.com/open?id=0B3w5tq9IVvMNQjJ5dkxWUTJpTDg
https://drive.google.com/open?id=0B3w5tq9IVvMNVjRfVTVKV1B0U3c